G�rdonyi G�za �rta, hogy „amikor egy kisl�ny sz�letik, �lm�ban egy kisfi� elmosolyodik”. Sz�mtalanszor pr�b�ltam elk�pzelni azt a kisfi�t, aki sz�let�sem pillanat�ban, egy szerda reggel elmosolyodott...

... �s �letem f�rfij�t pr�b�ltam „megrendelni” az Univerzumt�l. K�zben szorgalmasan ismerkedtem. K�pzeld el! Az Univerzum tr�f�s f�lmosollyal fogadta k�r�seimet. Amikor k�rtem egy f�rfias f�rfit, akkor teljes�tette, de csemp�szett bele egy kis bossz�s�got. „�letem szerelme” t�k�letesen f�rfias volt, de a zoknit - egy f�rfias mozdulattal - mindig a szennyestart� mell� dobta. Okulva hib�mb�l romantikus f�rfit k�pzeltem el magamnak, aki az els� randin v�r�s r�zs�t hoz nekem. A f�rfi meg is jelent, v�r�s r�zsa is volt a kez�ben, a r�ad�s viszont egy karikagy�r� volt az ujj�n. Elkeseredtem. Azt kapod, amit k�rt�l H�szas �veim derek�n eszembe jutott, hogy itt az ideje a sikernek, ez�rt egy sikeres f�rfira v�gytam. A sikeres f�rfi „becsengetett”, majd szeretett nagyon, r�gt�n a munk�ja ut�n, s�t fontoss�gi list�j�n el�ttem szerepelt m�g az anyuk�ja, az aut�ja �s az eg�ja is. Ezut�n arra gondoltam, hogy az �rz�kenys�g lenne a fontos. Kaptam egy �rz�keny pasit, aki annyira �rz�keny volt, hogy barna szem�ben �l� szomor�s�ggal minden n�t levett a l�b�r�l. �gy h�t taktik�t v�ltottam, �s olyan f�rfit akartam, aki nagyon szeret engem, �s j�tt egy f�rfi, aki a csillagokat is lehozta volna, de ak�rhogyan is igyekeztem, nem tudtam jobban szeretni, mint egy h�s�ges kuty�t. Mivel ez sem volt j�, rem�nytelen szerelemmel pr�b�lkoztam. A v�gy�d�som majdnem t�k�letes volt, viszont a fick� r�m se heder�tett. Nem kellett neki a vacsora, amit f�ztem, �s nem tartott ig�nyt kedvess�gemre �s szerelmemre se. A testemre n�ha meg�hezett, �gy cseppnyi k�lcs�n�ss�g volt kapcsolatunkban. Na j�, nekem ebb�l elegem van K�sz�n�m sz�pen, t�bbet ilyet nem k�rek – mondtam elsz�ntan, megunva a f�lmegold�sokat �s elk�pzeltem magam v�nkisasszonyk�nt, elviselhetetlen szok�sokkal �s egy hatalmas kerttel. Ha �lm�ban senki se mosolyodott el, akkor ott egye meg a fene az eg�szet. L�zas dacosan elz�rk�z� korszakomat �ltem �s m�r-m�r besz�ntettem a pasiz�st – csak most utolj�ra �llok sz�ba egy f�rfival -, amikor betoppant. Ugyanazon az �ton j�tt, mint annyian m�sok �s �n m�r nagyon untam azt az utat �s a hozz� kapcsol�d� csal�d�sokat. (Igen, amolyan internetes ismerets�g, amikor azt �rja, hogy j�k�p�nek mondott �s intelligens, de �n m�r tudom, hogy legfeljebb az anyuk�ja l�tja j�k�p�nek anyai elfogults�g�ban, �s intelligensen tud a sz�m�t�g�p�re j�t�kokat telep�teni, amelyekkel t�k�letes elt�lti est�it.) Nem vettem komolyan. L�ttunk m�r ilyet! �gy t�nik, hogy pont � az a pasi, azut�n persze mindig kider�l, hogy m�gse. R�zsasz�n vattacukor... Azt vettem �szre, hogy nem kell elmagyar�znom neki semmit, mert mindent ugyan�gy l�t, mint �n, �s elkezdett mondatomat �gy fejezi be, ahogy �n tenn�m. Sebzett lelkem meg is ijedt. R�gi b�lcsess�g kattogott fejemben: az ellent�tek vonzz�k egym�st, �s ahol k�t ember ugyanarr�l besz�l, ott felesleges az egyik. Az igazi!? G�rcs� al� vettem �letem szerelm�t. Szemrev�teleztem izomzat�t �s mosoly�t, nem tal�ltam benne hib�t. Teszteltem esz�t, v�gott, mint a beretva. Kipr�b�ltam karj�t, j�l lehet rajta aludni �s szerencs�re nem is horkol. (Ez az�rt gyan�s, ilyen f�rfi nincs is!) Viszont a pontoss�g nem az er�ss�ge �s vir�got m�g nem hozott. (Teh�t t�nyleg f�rfib�l van!) Vajon t�nyleg � mosolyodott el azon a szerda reggel, iskol�ba menet? Ezt majd 50 �v m�lva elmes�lem...